Nagy várakozással fogadtuk a Gyermekrészlegen Kollár Betti írónőt, a Kosársuli és a Vonzás-sorozat szerzőjét. Érdeklődő is volt szép számmal.

Kosársuli, Kosársuli – Újra a pályán, A vonzás törvénye, A vonzás szépsége, A vonzás ereje, A vonzás hatalma és Álmomban megleltelek – a húszas évei végén járó Kollár Betti eddig megjelent könyvei nagy népszerűségnek örvendenek a tizenéves és a huszonéves olvasók körében, az írónőnek pedig jelentős számú követőtábora alakult ki az elmúlt pár évben. 

Ezért is gondoltuk úgy, hogy szeretnénk meghívni Bettit, a hazai ifjúsági irodalom egyik kedvelt és olvasott szerzőjét könyvtárunk Gyermekrészlegébe. Annál is inkább motiváltak voltunk, mivel a nyáron kialakítottunk a kamasz olvasóknak egy 13+-os sarkot, ahol kifejezetten a nekik való témájú regényeket, novellákat találhatják meg – oda kerültek Betti könyvei is. E kényelmes, babzsákkal, szőnyeggel felszerelt sarok mellett zajlott a beszélgetés az íróval, aki végig nagyon kedvesen, nyíltan, hitelesen kommunikált a miatta összegyűlt, főleg tizenéves olvasóközönséggel.

Mesélt arról, hogyan kezdett bele annak idején, még óvodásként, a bátyját utánozva a kosárlabdázásába. Elmondta, hogy szülei végig támogatták, vitték edzésekre, meccsekre, és amikor tizennégy éves korában egy komoly hátsérülés miatt abba kellett hagynia a játékot, akkor is ott álltak mellette. Egy ideig figyelték, ahogy minden erejét és kitartását összeszedve, a fájdalmat tűrve pályán próbál maradni, ám amikor már végképp a fájdalom győzött, akkor abban is segítettek neki, hogyan dolgozza fel addigi szenvedélyének elvesztését. Ekkor kezdődött komolyabban az írás, ami aztán új szenvedéllyé vált, és a családja ebben is támogatta, támogatja azóta is. Különösen édesanyját emlegette sokszor, akinek könyvtáros a foglalkozása, így Betti már korán megszerette az olvasást, és azóta is igyekszik sokszor könyvet venni a kezébe, sőt népszerűsíti is a könyvtárat, az olvasást. Az informatikus édesapáról pedig megtudtuk: az edzéseken a bemelegítésre való összpontosítás kapcsán volt szigorú, amit a fiatal lány kezdetben nem értett. Ám később rájött, hogy a kitartásra, a fegyelemre nevelte.

Sérülése után kezdetben blogot írt az elvesztett szenvedélyről, ekkor találta ki a Kosársuli helyszínét, karaktereit, a történetet. Illetve belekezdett abba a történetbe, amelyből pár évvel később megszületett A vonzás törvénye című első regénye. Ebből sorozat lett, akárcsak a Kosársuliból, amelyhez már szintén huszonévesen nyúlt hozzá újra úgy, hogy könyv lehessen belőle. Erről a folyamatról, az átírásról, valamint a karakterek megalkotásáról, a szöveg jelen idejűségének okairól is hallhattuk Bettit, aki hozzátette: alapvetően megtartotta azt a szöveget, amelyet még tizenévesen írt, hiszen a szereplők is abba a korosztályba tartoznak, ezen nem akart változtatni. Van karakter, akit a mindig vicces osztálytársáról mintázott, a folyton elkéső srác, a nagy szerelem pedig szintén nem valóságalap nélküli…

Bettitől azt is megtudtuk, hogy az egyetemen szociológus végzettséget szerzett, ráadásul az olvasásszociológiát választotta, így kutatta is azt a tizenéves korosztályt, akinek ír. Jó hír, hogy tapasztalatai szerint egyébként a fiatalok igenis olvasnak, méghozzá inkább papíralapon, az e-könyv nem annyira jön be nekik. Ő ugyancsak igyekszik sokat olvasni, például a történetek megírása előtt ezzel hangolódik rá a munkára. A napja egyébként írással telik, komolyan beosztva az időt, de azért néha akad egy-egy pizsamás délelőtt, amikor picit lassabban indul be a nap.

Búcsúzásképp az író azt is elárulta: az elmúlt években ismét visszatért a kosarazáshoz hobbi szinten, ám sajnos pár hete megsérült, méghozzá a bokáján, ezért kissé nehezen jár. Így lett most utólag ő a kosársulis főszereplője, Luca példájára a „Bokasérült lány”…

Betti végül hosszan dedikált, hiszen sok-sok követője, olvasója szeretett volna aláírást, közös fotót.