KÖNYVAJÁNLÓ

Szamár, a milliomos

Hogy Kertész Edina végül is vett-e sok csokit a könyv bevételéből nagyobbik fiának, ahogyan azt az ajánlásban ígérte, azt nem tudom. Ám az biztos, hogy a fia rajza által inspirált A milliomos szamár című könyvét valóban megérte megírnia (akár igazolják ezt a bevételek, akár nem).

Tulajdonképpen a cím miatt vettem le ezt a könyvet a könyvtári polcról. A cím, és hozzá Hajba László figyelemfelkeltő, frappáns illusztrációja miatt, amelyen egy laza, dzsekit, baseballsapkát, vastag láncot, napszemüveget viselő, fogsorát villantó szamár látható egy nagy autónak dőlve, mellette két pipivel. Mármint nővel, akik közül az egyik szó szerint egy pipire hasonlít a fején ékeskedő dísz miatt; a másik nő sokkal visszafogottabb. A főbb szereplők ilyen megjelenítése már részben sejteti stílusukat, személyiségüket, a történetben betöltött szerepüket.

A főhős ugyanis – a címből adódóan – egy szamár, aki kvázi véletlenül, a 21. század technológiai újításainak és a hozzájuk kapcsolódó online lehetőségeknek köszönhetően lesz népszerű, majd gazdag. Rajta kívül fontos szerep jut a szegény, de karrierről álmodozó, szerény lánynak, aki nem gazdagodik meg, valamint a médiasztár, „csirkefejű” rapper lánynak, aki viszont élvezheti a gazdagsággal járó előnyöket.

A nevek hasonlóan beszédesek, mint a rajzok: az egyszerű családból származó, egyedül maradt, kissé bárgyú szamár – aki szeret énekelni és gitározni – Pata Róbert, aki állatalakban kénytelen boldogulni az emberek világában, ettől persze folyton másnak érezve magát. A szegény, szerény, szorgalmas lány egy tésztaféléről kapta a nevét: Papardelle (anyukája a szüléskor ezt látta meg elsőként egy étlapon…). A népszerű, gazdag rapper lány pedig Mc Chicken.

A 8+-os korosztálynak ajánlott könyv a kisebb gyerekek számára vicces sztori lehet a milliomossá váló szamárról – a nagyobbak és a felnőttek azonban felfedezhetik benne a társadalomkritikát is. Kertész Edina a történettel és a benne megjelenített helyszínekkel görbe tükröt tart a XXI. századi ember elé, akinek életmódja sokszor felszínes, a meggazdagodást pedig nem mindig munkával, tanulással, hanem a könnyebb úton, a népszerűséggel, a nézettséggel, a marketinggel próbálja elérni. Helyszínek és nevek tekintetében elég csak a Gyogyó Golyó Bowling Klubot és a pénzéhes, alkalmazottait kihasználó főnököt, Gyogyó Urat említeni, aki páros lábbal rúgja ki a dolgozókat a legkisebb hiba esetén is, és sajnálja tőlük a pattogatott kukoricát. Mc Chickenhez hasonlóan a mai showbizniszből vett jelenség a hiperlaza producer, Pöcök is. A közös bennük az, hogy mindenki az olcsó, nézettségen alapuló és úgy pénzt hozó népszerűségben és meggazdagodásban hisz – ami azért általában nem túl tartós. Így jár ezzel az egyébként jámbor, jóravaló szamár, Robi is, aki jóhiszeműen keveredik bele az őt a TyúkTyúb videócsatornán ismertté tevő kalandba, amelynek köszönhetően aztán csak úgy dől a lé. Egy ideig. Természetesen ebben a történetben is van egy rosszakaró, méghozzá a Malac (szintén egy állat karakter), aki a valóságban is használatos módszert bevetve, szamár múltjában turkálva talál támadható pontot, amellyel megtorpedózható a könnyen jött népszerűség. Malac ugyanis féltékeny, mert a Gyogyó Golyó klubban az ő helyére vették fel Robit.

A cselekmény tehát a bowling klubból indul, aztán eljutunk Mc Chicken pazar lakópajtájáig, közben kiderül Robi múltja, megtudjuk, mi történt a szüleivel, akik a könyv végén ismét képbe kerülnek, akárcsak a vagány Szamár nagyi, és a „minden jó, ha a vége jó” alapon a legjobb baráttá váló Papardellével is helyreáll a népszerűség miatt megromlott barátság. Sőt, Gyogyó úr is hasznos, másokat támogató klubbá alakítja a Gyogyó Golyót.

A kiemelésekkel, jópofa grafikai megoldásokkal változatossá tett könyvben mindig van valamilyen kiemelt, olykor közhelyes (ugyanakkor igaz) cím, szöveg, például: „Legyél az, aki igazán vagy”; „A népszerűség olyan, mint egy lufi, bármikor kipukkanhat”

A milliomos szamár tehát szórakoztatóan tanulságos sztori, amelynek még érzékenyítő jellege is van. Kifejezett csattanó nincs, és a lezárás is közhelyes kissé: „Bizony, néha a rossz dolgok csak azért kellenek, hogy eljuttassanak valami jó dologhoz.”, ugyanakkor van ebben némi  igazság…

Kertész Edina: A milliomos szamár

Illusztráció: Hajba László

Manó Könyvek Kiadó Kft., 2019

BJ

2024.02.28.

Ez egy könyv...

Persze nem ez, amit itt olvasol, mert ez egy rövid szöveg, egy ajánló egy könyvről. Aminek az a címe, hogy Ez egy könyv.

De milyen az a könyv, amelyiknél ennyire hangsúlyozni kell, hogy egy könyvről van szó? Hát nem egyértelmű? De, a kötetet, az aktuális könyvet kézbe véve nagyon is egyértelmű, hogy az egy könyv.

Nade, a benne olvasható, rövid dialógusokból kialakuló történet szereplői – majom, szamár, egér – közül egyiküknek nem egyértelmű, hogy mi is az a könyv. Méghozzá a szamár – naná, ki más, mint az állatmesékben, szólásokban butának tartott szamár – az, aki tévedésben van, neki kell megmagyarázni, hogy amit a majom (ő is egy gyakran emlegetett mesebeli állat, emberszerűsége miatt tarthatjuk okosnak…) a kezében tart, amit olvas, az egy KÖNYV.

Szamár ugyanis egy laptoppal a kezében lép be a képbe (vagyis a könyvbe), és csak azt tudja elképzelni, hogy ami olvasható, böngészhető, az kizárólag valami elektronikus kütyü, amin görgetni, blogolni, kattintgatni, SMS-ezni, wifizni és a többi lehet.

Kérdezi is: „Mi az a kezedben?” Majom válasza: „Ez egy könyv.” Szamár folytatja: „Lehet rajta blogolni?” „Szoktál harcolni karakterekkel?” „Tudsz vele Twitterezni?” Majom pedig mindannyiszor ezt válaszolja: „Nem, ez egy könyv.” A könyvben lényegében ez a rövid dialógus ismétlődik, folytatódik, és ez sokszor nevetésre késztet olvasás közben. Az egyetlen hosszabb szövegrész akkor olvasható, amikor a szamár gyorsan beleolvas a KÖNYVBE foglalt történetbe, amelyből egy izgalmas kalózos kaland körvonalazódik. Igaz, hogy szamárnak túl sok a betű (naná, a messenger üzenetekhez képest mindenképpen – LOL), végül azonban elveszi a könyvet majomtól, és órákra belemélyed. Hiszen, még csak jelszó sem kell hozzá…

Mit csinál a majom? Nem, ő nem kezd el laptopot nyomogatni, görgetni, hanem fogja magát és elindul a… – hova? Hát a könyvtárba… (Oda sem kell jelszó és felhasználónév, elég csupán egyszer kiváltani az olvasójegyet.)

És hogy mi még a könyv előnye az elektronikus eszközökkel szemben? Hogy tölteni sem kell…

A kedves, frappáns, a könyvek és a könyvtár előnyeire rávezető könyv nem csak a fiataloknak, hanem nekünk, felnőtteknek is humoros és feltöltő olvasmány. Mert bizony, mi sokszor feltöltésre szorulunk, és jó tudni, hogy akkor van a közelünkben egy… könyv.

Lane Smith: Ez egy könyv. Budapest 2012, Csimota Kiadó.

Fordította: Szabó T. Anna

A könyvet Molly Leach tervezte, és az eredeti kiadás 2010-ben hat hónapig a New York Times sikerlistáján szerepelt.

BJ
2024.01.16.

A macskakutyaemberborz valódi karácsonya

Egy tigrisszívű kislány, egy furcsa nevű kutya és macska, valamint egy ugyancsak furcsa nevű ember karácsonyi találkozását meséli el Tomi Kontio legújabb könyve, A kutya, akit Macskának hívnak és a karácsony csodája címmel.

A mesekönyv-sorozat első része a figyelemfelkeltő A kutya, akit Macskának hívtak címmel jelent meg, és ezt a címet a többi rész is megtartotta kibővítve. Most térjünk vissza egy kicsit erre, mielőtt a karácsonyi kötetet szemléznénk.

Milyen lehet más identitással élni? Hogyan találhatunk barátra némiképpen hátrányos körülmények között? Mitől múlhat el a magány? Ezek a kérdések is felmerülhetnek bennünk a meghatóan szép első könyvet olvasva. A mese természetesen a válaszokat is megadja. Illetve, ad a történetből következő válaszokat.

Miért kapja a Macska nevet egy kutya? Ez minimum vicc, frocli, legalábbis annak tűnik, de nem, ebben a történetben a kutyamama nevezi el kölykét Macskának, hiszen a macskák önállóak, a maguk urai, márpedig egy árva kutyakölyöknek is annak kell lennie. A kutyamama ugyanis elhagyja fiát, a kutyapapa pedig alapvetően is kalandor volt, így Macska magára marad, és a nagy függetlenség helyett leginkább a magányt érzi meg. Ebben a magányosságban lel aztán társra egy hozzá hasonlóan magányos és kitaszított ember, a hajléktalan Borz személyében (aki pedig furcsa mód állatnevet visel). Együttlétükből kezdetben hiányzik a bizalom, hiszen egyikük sem tudja, milyen az, ha számíthatnak valaki másra. Ám a sorozat első részének végére ez a hozzáállás megváltozik: Borz, vagyis az ember, és Macska, vagyis a kutya egymásra talál, összebarátkozik. Ezáltal pedig Macska identitása is megszilárdul.

A következő két részben a Macska névre keresztelt kutya találkozik egy igazi macskával is, aki a Kutya nevet veszi fel (tudják még követni?), majd pedig a kutya és társai elkezdenek otthonra vágyni. A harmadik rész már az otthonra találást követi nyomon.

Most pedig itt a negyedik rész, A kutya, akit Macskának hívnak és a karácsonyi csoda címmel. A közelgő ünnepre való készülődéshez nagyon is megfelelő lehet ez a könyv, hiszen a karácsony igazi értékeit (szeretet, összetartozás, egymásra figyelés, az egyszerű dolgok miatti öröm) mutatja meg. A kis csapat már otthonából, egy konténerből indul útnak szenteste, hogy megnézzék, milyen az, amikor „Az emberek hazamennek ünnepelni – magyarázza Borz. – Ilyenkor gyertyát gyújtanak, feldíszítik a fenyőfát, és együtt várják... (…) a karácsonyi csodát”.

Mit látnak aztán az északi városban? Bekukucskálnak egy lakásba, ahol látszatra igazán meleg családi hangulat uralkodik, és megismerkednek a kislánnyal, aki a furcsa neveket viselő csapat hatására maga is választ magának egy vicces állatnevet: ő lesz Tigris. A kislány Borzot Mikulásnak nézi, mókásnak tartja az alkalmi társaságot, és elpanaszolja: a szülei nem akarnak otthonra állatot, főleg most, hogy kistestvére született. Ráadásul sosem érnek rá vele foglalkozni. Borz azonban rámutat neki arra: a szülei valójában nagyon is „igen”-t mondtak a szeretetre, a gyerekekre. Tigris megenyhül, sőt azt is észreveszi érzékeny gyermekszemével, hogy Borz cipője bizony lyukas, és kikandikál belőle a zokni. Mivel szeretne segíteni, így ajándékcsomagot készít össze a barátoknak, akiknek így mindenük meglesz ahhoz, hogy igazi, bensőséges szentestéjük kerekedjen…

Az egyik legismertebb finn kortárs költő, Tomi Kontio könyve elfogadásra, figyelmességre, a valódi értékek felismerésére tanít (észrevétlenül), ráadásul ezekkel a kicsit megbonyolított nevekkel és identitásokkal a történet követése, az olvasás is nagyobb figyelmet kíván. Így pedig jobban megmaradhat a történet, amelyet Jankó Szép Yvette fordításában élvezhetünk, Elina Warsta illusztrációi pedig igazán meleg hangulatúvá teszik a kötetet.

BJ

2023.11.17.











Gyere és válassz , tervezte: Szilvia Tóth



Könyvajánló ha... , tervezte: Szilvia Tóth



Tavaszi könyvajánló , tervezte: Szilvia Tóth



Vörösmarty Mihály Könyvtár

OLVASNI JÓ!

CSUKÁS ISTVÁN levele minden könyvbarátnak

PAPÍRSZÍNHÁZI ELŐADÁSOK

Fejér megyei mozaik

Minden tudás online forrása Székesfehérvárról és Fejér megyéről - tanuláshoz, gyűjtőmunkához, versenyhez, vagy csak úgy... :)

A tartalmat köszönjük könyvtárunk Helyismereti és digitalizálási csoportjának munkatársainak!