Kissé nyomasztónak, de nagyon jónak találták Rojik Tamás Szárazság című regényét azok a fiatalok, akik olvasták a könyvet. A Kiolvasó, kibeszélő olvasókörben megint bőven volt mit megvitatni.

Az elmúlt nyár extrán hosszú száraz időszakait és a nagy meleget a tizenéves korosztály is érzékelte. Ezért is foglalkoztunk a Szárazság című regénnyel, amiben a 40-45 fok már átlagos nyári hőmérsékletnek számít és a vízfogyasztásra is nagyon oda kell figyelni, hiszen az már államilag szabályozott. Ugyan 2026-os valóságunkban idáig még nem jutottunk el, de a könyvben ábrázoltak egyáltalán nem tűnnek elképzelhetetlennek, különösen, hogy a helyszínek valóságosak (pl.: Dunaújváros, Budapest, Pécs), csapadék alig van, a technikai változások pedig folyamatosak.

Az olvasókörbe érkezők közül nem mindenki olvasta a regényt, de mindig hangsúlyozzuk, hogy ez nem baj, mert anélkül is tudnak kapcsolódni az adott témához. Jelen esetben például ahhoz, hogyan képzelik el a jövőt hazánkban; napjainkban mit tudnak tenni azért, hogy védjék a környezetet; milyen ötletük lenne a vízkészlet megóvására és a többi.

Először viszont az elmúlt nyárról beszélgettünk, és ugyan általában mindenki megérezte a nagy hőséget, de nem mindenkit zavart. A legfurcsább megjegyzés ez volt: „Hozzászoktam a pulcsihoz.” Ez alatt azt kell érteni, magyarázta a diáklány, hogy nagyon szereti a pulcsikat, és mivel már alapvetően nagyon meleg volt, így szinte nem számított, milyen ruha van rajta, maradt tehát a jól bevált pulcsinál…

A disztópikus könyv „valamikor a 2050-es években” játszódik. Ehhez egy másik lány azt fűzte hozzá: „Belegondoltam, hogy én lehetnék az egyik főszereplő anyja.” És ez valóban így van – látszik tehát, hogy bele tudták képzelni magukat a regénybe.

A kötetben ábrázolt valóság valaki szerint a mából nézve lehetetlennek tűnik, más szerint azonban nagyon is esélyes, hogy néhány év múlva így fogunk élni. 

Azt egyikük sem tudja elképzelni, hogy a karjukba ültetett chippel legyenek követhetők a szüleik (és az állam) számára, nagyon nem szeretnék, ha minden tevékenységüket le tudnák nyomozni. A könyv világa összességében kissé nyomasztóan hatott azokra, akik olvasták, ugyanakkor nagyon izgalmasnak és pergőnek találták a cselekményt. Néhány erkölcsi kérdés is felmerült olvasás közben: ha elfogadjuk, hogy bizonyos előnyökért cserébe megfigyelnek, és hallgatnunk kell az igazságról, akkor vajon nem pont ugyanolyanok leszünk-e, mint azok, akiktől tartunk?

Az is kiderült: az olvasókörös fiatalok egészen tudatosan ügyelnek arra, hogy például ne használjanak felesleges vizet fogmosáskor, zuhanyozáskor; többnyire gyalog, busszal vagy rollerrel járnak; a vásárláshoz visznek magukkal saját szatyrot, tasakot, és gondolkodnak azon, hogyan lehetne még tenni a Földért a mában.

Bokros Judit

2026 október

Az olvasókör novemberben folytatódik.