Norvégul és magyarul is felolvasott közönségének Patat Bence műfordító, aki amellett, hogy beavatta a fiatalokat a fordítói munka részleteibe, meg is nevettette az olvasókat.

Hogyan „fordul le” a szöveg? – tettük fel a kérdést a Patat Bencével meghirdetett beszélgetésre invitáló plakáton. Az északi nyelvek jó ismerője pedig igyekezett minél érthetőbben elmondani a folyamatot a főleg ifjakból álló közönségének a könyvtár Gyermek és Kamasz Terében a 96. Ünnepi Könyvhét záró eseményeként.

Patat Bence miatt egy egész osztály, az 5. b is eljött a Szent Imre Gimnázium, Általános Iskola és Óvodából, hogy a gyerekek jobban megismerjék, mivel is foglalkozik egy műfordító, és hogyan alakul át az idegen nyelvű szöveg magyarrá.

Vendégünk először arról mesélt, hogyan talált rá a furcsa nevű skandinavisztika szakra, amelyre utolsó gimnáziumi évében jelentkezett. Bizony, a finn nyelvvel kezdődött minden, amelynek szépségével egy külföldi énekkaros fellépés alkalmával ismerkedett meg Finnországban. Az addig angol, német és némi orosz nyelvet tanuló fiatal ezután már finn órákra is elkezdett bejárni, a felvételi jelentkezéskor pedig azért választotta a skandinavisztikát finn szakkal párosítva, mert izgalmasnak és titokzatosnak tűnt. Nem bánta meg a döntést, hiszen sokat tanult az északi népek kultúrájáról, és a finn nyelvet is jól megismerte. Emellett norvégul tud még nagyon jól, ezáltal pedig megérti a dán és a svéd nyelvet, de izlandi és feröeri szövegeket is fordított már. Sőt, amikor annak idején az Európai Parlamentben dolgozott, akkor tolmácsolt franciából és olaszból, de ezeken műfordítást nem vállal. Az egyetemi évek után több, idegen nyelvhez kötődő munkát is kipróbált: volt idegenvezető és szakfordító is. Mára azonban már csak műfordítással foglalkozik, és ezért igen hálás.

Bence itt elmondta, hogy mi a különbség a szakfordítás és a műfordítás között, illetve hogy melyik nyelvet nehezebb vagy könnyebb megtanulni. Ebben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az angol az, ami kezdetben a legkönnyebb, utána akár észt, finn, norvég nyelvről van szó, szerinte lényegében bármelyik hasonló nehézségű. Ami az írott és a beszélt nyelv hasonlóságát illeti, annak kapcsán úgy nyilatkozott, hogy az északi nyelvek szavait általában úgy kell kimondani, ahogyan írják őket.

Patat Bence hol magáról beszélt, hol a gyerekeket kérdezte, akik végül igencsak felbátorodtak, és több kérdést is tettek fel neki. Például arról, hogy vajon magyarból is fordít-e északi nyelvre? Megtudtuk, hogy nem, mert más kultúra nyelvén írni azért egészen más kihívás. Természetesen rákérdeztek az általa beszélt nyelvek számára, ami így ugyebár legalább 6-7, és a finnugor nyelvrokonságra is kíváncsiak voltak.

Bence a sok érdekes tudnivaló mellett meg is nevettetett bennünket, méghozzá egy eredeti norvég vers és a magyar fordítás felolvasásával. Ezt azon szövegek közül választotta ki, amelyek végül nem kerültek be a nemrég megjelent, több északi nyelvből fordított verseket tartalmazó Szólj, ha kell egy barát című antológiába. A felolvasott mű sajátos humorral mesélt egy olyan anyáról, aki éjszaka macskákra vadászik… Itt szóba került az északiak egyedi, olykor groteszk humora is, ami üde színfoltként hat számunkra.

Az említett antológia egyébként kuriózum, Bencének az 1974-ben megjelent, Ami a szívedet nyomja című, svéd versekből összeállított antológia volt a példa, ami sokak nagy kedvence lett (így az övé is). A Szólj, ha kell egy barátból felolvasott ízelítő alapján bátran ajánljuk mindenkinek ezt a válogatást is, Patat Bence könyvtárunkban megtalálható fordításaival egyetemben.

Szerző: Bokros Judit

Képgaléria a rendezvényről ide kattintva!

A rendezvény a "Könyvekkel az empatikus Európáért" projekt keretében, a Kreatív Európa Program támogatásával, a Magyar Műfordítók Egyesülete szakmai együttműködésével valósult meg.